A szexuális energiánk természetes részünk, ami lehet mozgató tüzünk, potenciálunk, lelkesedésünk, társunkkal való kapcsolódásunkban pedig összekapcsoló támaszték, közös szeretetnyelvünk, élvezetünk, örömünk vagy házastársi boldogsàgunk alapja. Akár spirituálisan fogjuk fel, akár csupán fizikailag, akár egyedül, akár társsal, mindenképpen befolyással van az életünkre. A szeretkezés egy olyan együttlét, amiben ki tudunk bontakozni, meg tudjuk osztani önmagunkat a másikkal, egységbe tudunk kerülni. Ha pedig nincs partnerünk, akkor is tud vinni előre, célunk eléréséhez adja az energiát, művészetünkhöz az ihletet, munkánkhoz a kitartást.
Két ember szerelmes összekapcsolódása által nagyon magas fokú egységérzést és közös csodákat lehet megélni, s ennek a fizikai formája a szeretkezés.
Szeretkezés által sok minden tud teremtődni:
Gyermek, szerelem, isteni megtapasztalások, csodás élvezetek, alkotások, játékok, oldódások, épülések. Ezek akár a mindennapi életünkre is kihatnak, boldogsághormonjaink aktivizálódnak, amik az egész testünkben jó érzéseket okoznak. Türelmesebbek leszünk a munkahelyen és a családtagjainkkal is. Könnyebben kelünk, szívesebben csinálunk meg dolgokat, megértőbbek leszünk az élet megpróbáltatásaival szemben.
Amikor nem áramlik megfelelően a teremtő erő, akkor feszültségek, agressziók, perverziók, függőségek, s egyéb kellemetlen dolgok lehetnek belőle. Bizonyos kultúrákban állatként szimbolizálják ezt, pl. sárkányként, aki szárnyalni is tud, de tud tüzet okádva mindent elpusztítani is.
Vagy táltos paripaként is láthatjuk, akit ha megetetünk tűzzel, és kiálljuk a próbákat, akkor vinni tud minket bárhová, ahova szeretnénk, de amúgy egy szürke, gyenge, nyomorék állatnak tűnik, amig nem vagyunk tudatosak.
Tudjuk, hogy a kígyó is egy gyógyító szimbólum, amely szintén összefüggésben van a szexualitással is, a tekergő áramlás a mozgásában is ezt tükrözi.
A kundalini erőt is kígyókent ábrázolják, még ha semmi köze sincs is magához az állathoz.
Az az ember, aki nincsen tisztában a saját teremtő erejével, és nem tudd vele bánni, akkor könnyen az érzékei rabja lehet, s könnyen befolyásolás alá keríthető, eltéríthető, elgyengíthető. Aki pedig megtalálja a rugalmas stabilitást saját erejében, ami nem merev, hanem erős, az könnyebben ki tudja állni az élet megpróbáltatásait, és könnyebben meg tudja teremteni azt, amire hivatott.
Bizonyos felfogások megpróbálják teremtő erőinket mocskosnak láttatni, elnyomni, szőnyeg alà söpörni, démonizálni, vagy nem is tudni róluk. Ennek oka lehet az is, amikor megfelelő bánásmódot nem tudnak, vagy nem akarnak hozzá társítani.
Pedig van megoldás ezen energiáink kezelésére és gondos használatára.
Valódi szeretkezés által is, ahol két lélek találkozásának ünneplése folyik fizikai formában. És persze önálló belső energetikai gyakorlatok által is harmónizálni tudjuk energiáinkat.
A szexuális energiák nem megfelelő használatának veszélyei is lehetnek, amikor a teremtő erőinket tudattalanul használjuk. Ilyen például, amikor akár múltbéli sérelmeinket, akár negatív mintáinkat, vagy napi feszültségeinket belevisszük a kapcsolódásba. Ha kaptunk egy erőszakos megnyilvánulást szüleinktől, főnökünktől vagy akár a mindennapok terhei gyötörnek, ezeket könnyen továbbadhatjuk agresszió formájában, amennyiben nem állítjuk meg a folyamatot. Szerintem a szexualis kapcsolódást nem szabad rendszeresen feszültséglevezetésként használni, mert az nem jó irányba viszi el az intimitásunkat. A feszültséget máshogy kell levezetni, a teremtő energiákkal pedig dolgozni érdemes, nem megszabadulni tőle, kukába dobni. Ha pedig mégis arra használjuk, akár már kialakultak ezáltal az ehhez kapcsolódó függőségek is, akkor el lehet indítani egy olyan rehabilitációt, ami kiépíti a gyógyító mintákat, ami kiszed az adott gödörből.
Hogyan? Az adott gyakorlatok segítségével, ami felépíti azt a másik, jobb világot, ami az egészséghez, egységhez, elfogadáshoz és valódi szeretethez és intimitáshoz visz közelebb. Ilyen gyakorlatok tudnak lenni pl. tantra jóga, intim jóga, páros meditációk, taoista és magmegtartás gyakorlatok.
Sok nem csak szexuális probléma származtatható a szexualitás nem természetes módon való kezeléséből, elnyomásából, démonizálásából, de mikor megfelelően és kellő tisztelettel megtanuljuk a teremtő erőinket irányítani, akkor a mindennapi életünkben is kreatívabbak, tudatosabbak és boldogabbak lehetünk.
Nem lehet eleget beszélni a megfelelő térről és időről a szeretkezésben. Mi a megfelelő?
És hogy miért jó a tágasság, a tér és idő nélküliség?
Mert a lélek megnyilvánulásának ez a lételeme, és a szeretkezésben lélekkel szeretnénk benne lenni. Ezért érdemes megtanulni az elme csendjét, és az energia megtartását akármeddig. Ameddig a partnereknek jól esik.
Ezért érdemes megtanulni az ellazulást és a stabilitást, a folyékonyságot és tartást egyszerre.
A nőnek és a férfinak is tudni, gyakorolni, egyedül is, és együtt is segítve egymást.
A mindent átjáró szerelem felébresztésének és megtartásának a művészete lelkünk templomában: a testünkben.
Annak a szerelemnek, ami nem birtokol, nem függ a tárgyától, nem akar semmit, csak sugárzik, mint a nap, fénylik, mint a hold, és csak csendben boldoggá tesz.
A mérhetetlen szeretet megnyitása az összes sejtünkben, miközben könnyűvé válik minden, és hallgatjuk a saját szívverésünket az egységben.
Testünk minden szegletén érezzük a gyönyört, amit a másik segít bennünk előidézni. A másik ember egy csodálatos kapuja, kulcsa lehet ennek az érzésnek, de a szerelem valójában bennünk van.
Szemébe nézel
„Szemébe nézel, a színeken àt a pupillák sötétjébe. A Semmi néz erősen vissza rád: az a mérhetetlen Semmi, ami maga a megnyilvánulatlan végtelen Csend.
Az az időtlen állapot, ahonnan a Mindenség megszületik egyszer, és megszületik folyamatosan.
Hatalmas biztonságos béke honol ebben a Semmiben, és a Mindenben és örök Születésben.
A gondolatok megszűnnek itt, mert elnyeli őket a sötét, és bekebelezi őket a végtelen születés. Figyeled ezt a nyugalmas nyugtalanságot, ami visszatükröz mindent belőled. Csupán a gondolatok közti űrre figyelsz.
Nem rohansz sehová, nem kell sehova se menned, senki sem siettet.
Elég a létezés csodáját figyelned, és örülnöd az életnek.
Megérinted az arcát.
Homlokát végig simítod lágyan, majd karjain játszik az ujjad, aztán az egész testén finoman, selymesen.
Ellazulsz, és érzed az ő érintését, s ez megnyitja a szíved, mert ő nem akar semmit tőled, csak a szeretetet simogatja rajtad.
Megnyílik a tested valami erőnek, ami eláraszt és felhevít. Úgy érzed, mintha a nap sugarának fénye simogatna, vagy mintha a nyári meleg szellő járkálna a bőrödön. Elönt az öröm, és megengeded magadnak ezt az örömöt.
Ahol érint, a gyönyör ott érződik. Az összes csakrádon àt felmászik a gerinced mentén a fejed tetejéig, onnan felszalad az égbe és visszacsurog csiklandozó áldásként. Áramlik az egész testeden, és te bizseregsz az összes sejtedben, miközben kitágulsz, s egyszerre érzed a kintet és a bentet. Te vagy maga az áramlás, a tested pedig a Teremtés folyója, és a lelked az óceán.
És megengeded mindezt magadnak.
Simogatjátok egymást, és táncolni kezdtek. Nem vezet senki, csak mozdultok a szívek ritmusára, ami összeadódik és egymásra hangolódik. Befelé és kifelé figyeltek egyszerre. Egy lépést egyik tesz, egy lépest a másik, és így épül fel az a tànc, melybe minden középre kerül, és a tudatok a mindenséggel egyesülnek.
Amikor a vágyak a testek egyre közelebb kerülése felé visznek, és egyre több szervek óhajtanak egybekelni, és egyre közelebb vonzzák egymást, akkor is benne maradsz a ritmusban. Nem veszted el azt az ütemet, mert e táncban a tudatod forróság élvezetében izzik, de sosem lobban el. A tüzet együtt őriztek benne. Az időtlenségben járjátok a táncot, a tereken is túl, a kitágult valóságban, ahol csodálatos hegyeket másztok és gyönyörű völgyekben pihentek napokon és éjszakákon át fáradhatatlanul.”
A szeretkezés szent, ha felemel.
Amikor nincs benne túlzott ragaszkodás, mert isten után sóvárog minden rezdülésében.
Amikor a vágyakon keresztül önmagához jut, és rájön, hogy mire vágyik valójában, és a sóvárgást megunva a beteljesülés felé halad. Amikor végre megérkezik a békébe szenvedéseken át, miután a poklokon keresztül teljesen kiélve és megélve mindent, amit csak lehet. Sohasem kielégülve tudatosodik, és rájön, hogy semmi, de semmi nem lehet valójában elég, mert csak a Végtelen Mindenség lehet az, ami elég, mert csak az töltheti be örök orgazmusságban az ember szívét, semmi más.
Ekkor a szeretkezés szent. De valójában mindig is szent volt, mert ahonnan kiindul, az is szent, és végig, az illúzión keresztül is az volt, hisz onnan származik és oda tér vissza, a szentségbe, az örök istenihez.
Ahol már nem lesz többé szükség arra, hogy megtévedjünk, és tisztán látunk a sötétben, mert mindig is tiszta volt minden, még a fátylon keresztül is.
Bárhogy is eltakarja a felhő a napot, tudjuk, hogy a nap létezik, és a felhő ugyanolyan szent, mint a nap.
„Szeretkezés tud lenni, ha napsugár simogat. Szeretkezés lehet, ha a szél csókolja bőröm. Szeretkezni tudok virág illatával, víz hullámjával, föld morzsájával.
Felfeküdve tengernek ölére, ahogy visz az áramlás, áramlok én is vele, táncolok én is vele, tenger szerelem táncom járom.
S szeretkezni tudok veled is, ahogy a reggellel és az estével szoktam betakarózva hűvös alkonyattal. „
(Tamás Kinga)
